16. FEJEZET – A BUDDHA ÉLETTARTAMA

Talán még a második fejezetnél is híresebb a Lótusz Szútra tizenhatodik fejezete: „A Buddha élettartama”. Ezt a fejezetet akár a szútra csúcspontjának is nevezhetnénk. És talán a legnehezebbnek is.

A Buddha ugyanis a ‘Buddha élettartama’ című fejezetben egy sor feltételezést a feje tetejére állít. Ezek közül a legfontosabb az, hogy a Buddha örökké létezik. Ezt már a fejezet elején feltárja:

„Soha nem hagytam abba, amit tennem kellett. Ahogy korábban mondtam, nagyon hosszú idő telt el azóta, hogy Buddhává váltam. Életem időtartama számtalan asamkhya kalpa*. Én mindig itt vagyok. Soha nem fogok elmúlni.”

Śākyamuni Buddha (Lótusz szútra, 16. fejezet)
*Ez egy ősi indiai időszámítás. Egy asamkhya kalpa hosszát nem lehet biztosan meghatározni. Itt a végtelenséget értjük.

Végtelen létezés

Buddha tehát már nem csak az a herceg, aki 29 éves korában elhagyta a palotát, és a bódhi-fa alatt elérte a megvilágosodást, hanem „végtelen létező”. Ezzel a Buddha hangsúlyozza, hogy megvilágosodása nem azzal a herceggel kezdődött, aki volt, és nem is vele ért véget. Csupán úgy tűnik, hogy ez így van.

A Buddha állításait nehéz megérteni. Hiszen a Buddha, ahogyan mi ismerjük őt mint személyt, valójában csaknem 2500 évvel ezelőtt halt meg. Akkor pontosan mire gondolt? E kinyilatkoztatás jelentését több mint kétezer éve mérlegelik és vitatják.

Megvilágosodás

Ahogy korábban, a második fejezetben láttuk, bárki elérheti ugyanazt a megvilágosodást, mint Buddha. Más szóval, bárki pontosan olyanná válhat, mint a Buddha. Senki sincs kizárva. Hogy ez miért van így, annak a kinyilatkoztatásnak a következménye, amelyet Buddha itt tesz.

„[Ha az emberek] odaadóvá, őszintévé és szelíddé válnak, és életük árán is teljes szívükből látni akarnak engem, akkor újra meg fogok jelenni […].”

Śākyamuni Buddha (Lótusz szútra, 16. fejezet)


A Buddha arra bátorít minket, hogy keressük őt. Azt mondja, hogy hihetetlenül nehéz találkozni egy Buddhával, de semmiképpen sem lehetetlen. A Buddha azt ígéri, hogy aki teljes szívvel keresi őt, az meg fogja találni. Találkozhatunk vele például a szútrában, önmagunkban és másokban. De olyan dolgokban is, mint a növények és a művészetek. Mert a megvilágosodás pillanatai mindenütt jelen vannak bennünk és körülöttünk.

Nichiren

Buddha kinyilatkoztatása teljesen megváltoztatta Nichiren buddhizmusról alkotott nézetét. Szerinte a tizenhatodik fejezet volt a szútra szíve és a buddhizmus magja. E fejezet révén Nichiren meggyőződött arról, hogy bárki számára lehetséges, hogy még életében Buddhává váljon.

Nichiren többé már nem úgy tekintett a buddhizmusra, mint egy nagyon hosszú és bonyolult útra. A Buddha kinyilatkoztatásával Nichiren rájött, hogy a megvilágosodás eléréséhez egyáltalán nem kell több életet leélni. Sőt, a megvilágosodás elérhető számunkra itt és most.

A gyakorlat célja tehát az, hogy ezt a megvilágosodott állapotot kihozzuk magunkból és másokból. Más szóval, a gyakorlás egy olyan út, amelyen keresztül találkozhatunk a Buddhával.

„Ha meg akarsz szabadulni a születés és halál okozta szenvedéstől, amelyet az idők kezdete óta elszenvedsz, és el akarod érni a felülmúlhatatlan megvilágosodást, amit már ebben az életben megtehetsz, akkor érzékelned kell a misztikus igazságot, amely minden élőlényben természetszerűleg jelen van. Ez az igazság a Myoho Renge Kyo*. A Myoho Renge Kyo kántálása ezért lehetővé teszi számodra, hogy felfogd a minden életben jelen lévő misztikus igazságot.”

Nichiren Shonin (A buddhaság eléréséről ebben az életben)

*Myoho Renge Kyo a Lótusz Szútra japán címe.