Lótusz Szútra

A Lótusz Szútra

A Lótusz Szútra a buddhizmus egyik legnagyobb hatású szövege. A szútra huszonnyolc fejezetből áll, amelyek Buddha különböző tanításait tárgyalják. Központi témája, hogy bárki megszabadulhat a szenvedéstől, segíthet másoknak is ebben, és Buddhává válhat.

A szútra a csodálatos és természetfeletti események leírásairól ismert. Olyan szöveg, amely serkenti a képzeletet, és arra hívja az embert, hogy lépjen túl azon a határon, amit általában lehetségesnek gondol. Ezért nem szabad a szöveget szó szerint olvasni, vagy megpróbálni ésszel megfejteni.

A Lótusz Szútra áttekintése

A mahájána buddhizmus számtalan szentírása közül kevés olyan van, amelyet szélesebb körben olvasnak és tisztelnek, mint a Lótusz Szútrát. Tanításai alaposan áthatják a buddhizmus legtöbb iskoláját Kínában, Koreában és Japánban. Eredetét mégis rejtély övezi.

Kumaradzsiva szerzetes
a Lótusz Szútra fordítója
Kumaradzsiva szerzetes
a Lótusz Szútra fordítója

A szútra neve szanszkritul Maha Saddharma-pundarika szútra, vagyis „A Csodálatos Törvény Lótuszának Nagy Szútrája”. A buddhizmus egyes iskoláiban meggyőződés kérdése, hogy a szútra a történelmi Buddha szavait tartalmazza-e. A legtöbb történész azonban úgy véli, hogy a szútrát a Kr. u. 1. vagy 2. században íródott, valószínűleg egynél több író által. A szanszkritról kínaira való fordítása  Kr. u. 255-ben készült, és ez a legkorábbi történelmi dokumentáció a létezéséről.

Oly sok Mahájána szútrához hasonlóan, a Lótusz Szútra eredeti szövege is elveszett. A szútra számos korai kínai fordítása a legrégebbi ránk maradt változat. Különösen Kumaradzsiva szerzetes Kr.u. 406-ban készült kínai fordítása tekinthető a leghűségesebbnek az eredeti szöveghez.

A 6. századi Kínában a Lótusz Szútrát a mahájána buddhizmus Tiantai iskolájának (Japánban Tendai) alapítója, Zhiyi szerzetes (538-597; más írásmóddal Chih-i) a legfőbb szútraként népszerűsítette. Részben a Tendai hatására lett a Lótusz a legtiszteltebb szútra Japánban. Mélyen befolyásolta a japán zen-t, és ez a Nichiren iskola tiszteletének egyik tárgya is.

A Lótusz Szútra helyszíne

A buddhizmusban a szútra a Buddha vagy valamelyik fő tanítványának prédikációja.
A buddhista szútrák általában a következő hagyományos szavakkal kezdődnek: „Így hallottam”. Ez egy utalás Ananda történetére, aki az első buddhista tanácskozáson a történelmi Buddha összes prédikációját elmondta, és állítólag minden szútrát így kezdett.

Néhány mondat után azonban az olvasó maga mögött hagyja a jelenségvilágot. A jelenet a hétköznapi időn és téren kívülre nyílik. Buddhát elképzelhetetlenül sok emberi és nem emberi lény kíséri – szerzetesek, apácák, világiak, mennyei lények, sárkányok, garudák és sokan mások, köztük bodhiszattvák és arhatok. Ebben a hatalmas térben tizennyolcezer világot világít meg a Buddha szemöldöke közötti hajszálról visszaverődő fény.

A szútra több fejezetre oszlik – a  Kumaradzsiva fordításban 28-ra -, amelyekben a Buddha vagy más lények beszédeket és példázatokat mondanak. A részben prózai, részben verses szöveg a világ vallásos irodalmának legszebb szövegrészei közé tartozik.

Évekbe telhet, mire egy ilyen gazdag szöveg minden tanítását elsajátítjuk. A Lótusz Szútrában azonban három fő téma dominál.

Minden jármű egy jármű

A korai részekben Buddha azt mondja a gyülekezetnek, hogy korábbi tanításai ideiglenesek voltak. Mert az emberek nem álltak készen az ő legmagasabb tanítására, ezért célszerű eszközökkel kellett őket elvezetni a megvilágosodáshoz. A Lótusz Szútra azonban a végső, legmagasabb tanítást képviseli, és minden más tanítást felülír.

A Buddha különösen a trijána, vagyis a „három jármű” tanítását vonatkoztatta a Nirvánára. Nagyon leegyszerűsítve, a trijána leírja azokat az embereket, akik a Buddha prédikációit hallva valósítják meg a megvilágosodást, azokat az embereket, akik saját maguk valósítják meg a megvilágosodást saját erőfeszítéseik révén, és a bódhiszattva útját. A Lótusz Szútra azonban azt mondja, hogy a három jármű egyetlen jármű, a Buddha járműve, amelyen keresztül minden lény buddhává válik.

Minden lény Buddhává válhat

A szútra egyik témája az, hogy minden lény eléri a buddhaságot és eléri a Nirvánát. 

A Lótusz Szútrában a Buddha úgy jelenik meg, mint a dharmakaya – minden dolog és lény egysége, megnyilvánulatlan, a létezésen és nem-létezésen túli, idő és tér által nem korlátozott. Mivel a dharmakaya minden lény, minden lénynek megvan a lehetősége arra, hogy felébredjen valódi természetére és elérje a buddhaságot

A hit és az odaadás fontossága

A hit és a buddhaság csupán az intellektus segítségével nem érhető el. Valójában a mahájána nézete szerint az abszolút tanítást nem lehet szavakkal kifejezni vagy a közönséges megismeréssel megérteni. A Lótusz Szútra hangsúlyozza a hit és az odaadás fontosságát, mint a megvilágosodás megvalósításának eszközét. Más jelentős pontok mellett a hit és az odaadás hangsúlyozása a buddhaságot elérhetőbbé teszi azon laikusok számára, akik nem töltik életüket aszketikus szerzetesi gyakorlatban.

A példabeszédek

A Lótusz Szútra egyik jellegzetes vonása a példázatok használata. A példázatok a metaforák számos rétegét tartalmazzák, amelyek többrétegű értelmezést ösztönöztek. Ez csupán a főbb példázatok felsorolása:

Az égő ház. Egy férfinak ki kell csalogatnia játszadozó gyermekeit az égő házból (3. fejezet).

Az égő ház példázata a Lótusz Szútrából
Az égő ház példázata a Lótusz Szútrából

A tékozló fiú. Egy szegény, önmagát gyűlölő ember fokozatosan megtudja, hogy mérhetetlenül gazdag (4. fejezet).

A gyógynövények. Bár ugyanabban a földben nőnek, és ugyanazt az esőt kapják, a növények különböző módon fejlődnek (5. fejezet).

A fantomváros. Egy ember, aki nehéz útra vezeti az embereket, egy gyönyörű város illúzióját idézi meg, hogy bátorságot adjon nekik a folytatáshoz (7. fejezet).

A drágakő a kabátban. Egy férfi drágakövet varr a barátja kabátjába. A barát azonban szegénységben vándorol, nem tudván, hogy egy nagy értékű drágakő van a birtokában (8. fejezet).

A drágakő a király felső kontyában. Egy király sok ajándékot ad, de legértékesebb ékszerét egy kivételes érdemű személynek tartja fenn (14. fejezet).

A kiváló orvos. Egy orvos gyermekei mérgezésben haldokolnak, de nincs elég eszük ahhoz, hogy gyógyszert vegyenek be (16. fejezet).

Megvilágosodás

A második és a tizenhatodik fejezet talán a leghíresebb. Ebben a Buddha két nagyon fontos tanítást ad. A második fejezetben elmagyarázza, hogy a különböző buddhista áramlatok mind egyformák, és ugyanahhoz a célhoz vezetnek: a megvilágosodáshoz. A tizenhatodik fejezetben Buddha kinyilatkoztatja, hogy ő soha nem halt meg, és még mindig jelen van a világban.

A hagyomány szerint a Lótusz Szútrát tartják Buddha utolsó beszédének, amelyben teljes tanításait tárja fel. De hogy a szútra valójában hogyan keletkezett, azt nem tudjuk biztosan megmondani. A Lótusz Szútra történetével kapcsolatban még sok minden tisztázatlan.