Kenji Miyazawa (1896-1933) Japán egyik legészakibb prefektúrájában született. Egész életét a Lótusz Szútra iránt érzett odaadás hatotta át, így nagy hatással volt írói munkásságára is. Miután elvégezte a főiskolát, Tokióba költözött, hogy írói karrierjét megkezdje, de haza kellett térnie, hogy beteg családtagjait ápolja. Élete hátralévő részében otthonában maradt és Nichiren buddhistaként szülőföldje elesettjeiért dolgozott. Egyik legismertebb műve az Éjszaka a galaktikus vasúton című regénye, amelyet a huszadik század végén anime formájában is feldolgoztak, akárcsak számos novelláját. Költészete ma is rendkívül népszerű Japánban, különösen gyerekverseiről vált ismertté Japán határain túl is. Különleges, visszahúzódó, misztikus személyisége egyre több embert érint meg világszerte. Azóta is sokat idézett, híres mondása a következőképpen hangzik: „Át kell ölelni fájdalmainkat, és az életünkön átvezető utazásunk üzemanyagaként kell elégetnünk őket”.