„Azoknak, akik érdemeket halmoztak fel,

És akik szelídek és egyenesek,

És akik látják, hogy jelenleg is megnyilvánulok,

Miközben kinyilvánítom a Dharmát,

Mondom:

Életem időtartama mérhetetlen.”

A Buddha ezeket a szavakat a Lótusz Szútra XVI. fejezetében nyilatkoztatta ki. Ebben a fejezetben tárta fel először örökké jelenlévő természetét. Megvilágosodott a legtávolabbi múltban és továbbra is tanít minden érző lényt a távoli jövőben is. Jelen korszakunkban a Buddha érzékelése nem egyszerű feladat. A Túlonjutott észlelése azonban elérhető, ha gyakorlatainkat odaadó módon végezzük, és együttérzően fordulunk felé.

Hokuszait 88 évesen érte a halál, így sajnos nem érhette meg, hogy beváltsa azt az ígéretét, amit 75 évesen tett egyik könyvének előszavában. Szavaiból a tökéletességre törekvő, soha meg nem elégedő, folyamatosan megújuló, szerény, de kétségkívül zseniális alkotó képe világlik ki.

„Hatodik életévemtől kezdve festésre ösztönöz minden, amit látok. Ötvenéves koromig nagyszámú rajzot tettem közzé, de mindaz, amit hetvenéves koromig alkottam, említésre sem érdemes. Csak hetvenhárom éves fejjel kezdtem megérteni valamicskét a természet, a növények, fák, négylábúak, madarak, halak és rovarok lényegéből. Mire nyolcvan leszek, még messzebbre jutok és kilencvenéves koromban behatolok a dolgok titkaiba. Százévesen bizonyára elérkezem majd a legmagasabb mesterségbeli tudás stádiumába, és mire száztíz leszek, minden, amit alkotok, minden pont és vonás élővé válik. Aki addig él, ameddig én, megláthatja, hogy betartom a szavamat. Írtam ezeket hetvenöt éves fejjel én, az egykori Hokuszai, ma a rajzok vén bolondja.”

A mellékelt fametszeteken Hokuszai Nichiren Shonin életének különböző eseményeit örökítette meg.