A szennyeződések megtisztítása

Kanto Tsukamoto Shonin

Ahogy közeledik az év vége, a japánok nagytakarítást végeznek az otthonukban. Ez egy ősi hagyomány Japánban, amit „O-Soji-nak” neveznek, ahol az „O” nagyot, a „Soji” takarítást jelent. Ebbe beletartozik az emberek azon kívánsága is, hogy az óévi szennyeződések megtisztításával az óév rossz karmáját tisztítsák meg egy szerencsés újév érdekében. A „Soji” szó „So-ja” azt jelenti, hogy elsöpörjük, a „Ji” pedig az eltávolítást és a kioltást jelent. A Soji felfogható a rossz vagy gonosz előjelek megtisztításaként. Tisztítás után frissnek és élénknek érezzük magunkat, mintha megtisztítottuk volna testünket és lelkünket. A Soji tehát magába foglalja mind a testi, mind a lelki megtisztulást.

Japánban a hivatalos papi képzés a takarítással kezdődik. A Shamiknak (a kezdő lelkészeknek, akiket mesterük utasítása alapján képeznek ki) nagyon keményen kell dolgozniuk minden nap. A takarítás nap mint nap kora reggeltől késő estig folytatódik, különösen a mosdót kell kitisztítani. Alvás közben néha felébredtem éjszaka egy takarítás rémálomból. Gyakran fáradt voltam, és azt gondoltam: „Miért kellene nap mint nap kitakarítanom a mosdót? Inkább tanulmányoznám a Buddha tanításait.” A Shami azonban, anélkül, hogy ennek tudatában lenne, a takarítás során sajátítja el az alázat alapjait.

Általában nem sok ember szeret takarítani. Az emberek olyan érzésekkel végzik a takarítást, mint például: „Nem akarok takarítani, de tudom, hogy muszáj”. Senki nem akarja kitakarítani a mosdót. De ahhoz, hogy pap legyen, egy Shaminak meg kell tennie, akár tetszik, akár nem. Nincs se tanulás, se fejlődés, ha panaszkodik, hogy nem szereti a piszkos munkát. Tehát kezdetben a Shamik kitakarítják a mosdót; így küzdenek az önérzetük ellen. Hamarosan rájönnek a valóságra, hogy milyen nehéz egy mosdót kitakarítani. Soha nem gondolták, hogy ilyen kemény munka lesz. Ezért ennek a hosszú képzésnek köszönhetően viselkedésük végül természetesen gyengéd és kedves lesz.  A gyakorlatok során megtanulják a kitartást, az együttérzés és az öröm szellemét, hogy szolgálni tudják az embereket. Régi idők óta azt mondják, hogy a mosdó takarítása szelíd jelleművé teszi az embereket, mert a vécécsészék súrolása feldúlja az éretlen egót, a hiúságot és az önzést; és csiszolja a karaktert, hogy sima, szelíd elmét hozzon létre. A takarítás jelentéktelen dolognak tűnik, de ez a legfontosabb tréning ahhoz, hogy sok mindent meg tudjunk tanulni testtel és lélekkel. 

Réges-régen volt Shakyamuni Buddhának egy tanítványa, aki a megvilágosodást a takarítással érte el. Cudapanthaka volt a neve. Általában van egy olyan kép, hogy Buddha tanítványai intelligensek és okosak voltak, de Cudapanthaka nem. Bolond volt, és még a saját nevét sem tudta megjegyezni. Végül azonban a buddhista történelem nagy felvilágosult alakja lett.

Először is Cudapanthaka a Buddha tanítványa lett bátyja ajánlására, akinek nagyon fejlett elméje volt. Bár mindig mindent megtett, de a tanítványság nagyon nehéz volt számára, mert semmit sem tudott megjegyezni. Gyakran küzdött azzal, hogy maradjon-e tanítványként vagy sem, és egy napon végül úgy döntött, hogy távozik. Amikor elment, Buddha megszólította, és megparancsolta tanítványának: „Cudapanthaka, maradj itt, és nézz keletre, és énekeld többször is: „Söpörj piszkot!”. Cudapanthaka azonban még ezt az egyszerű kifejezést sem tudta megjegyezni. Sokféleképpen próbálkozott, de nem volt könnyű neki. Továbbra is próbálta megjegyezni, mialatt kezet mosott. Ahogy teltek a napok, a fehér ruhája, amelyet a Buddha adott neki, nagyon piszkos lett a kezén lévő szennyeződéstől. A piszkos ruha miatt ideges lett, ezért sokszor próbálta kimosni a szennyeződést, de nem tudta úgy fehéríteni, mint korábban. Ezért szomorú volt és aggódott. Odament a Buddhához, és könnyek között kért bocsánatot. A Buddha így szólt Cudapanthakához, aki közben a ruháját bámulta: „A fehér ruhád nem a kezedtől lett piszkos; az elméd szennyeződése okozta ezt. Ha ez így van, hogyan fogsz gondoskodni a környezetedről?” Cudapanthaka így válaszolt: „Mindent megteszek, hogy megtisztítsam a magam és mások szennyeződését.” Elkezdett mindent kitakarítani, a kertet, a nagytermet, a mosdókat és mások cipőjét, táskáját, ruháját stb., miközben azt skandálta, hogy „Söpörj piszkot!” Más tanítványok is észrevették és meglepődtek Cudapanthaka megváltozott viselkedésén. Többé nem kezelték bolondként. Egy nap néhány tanítvány megpróbálta próbára tenni az utóbbi időben jó hírnevet szerzett Cudapanthakát, és megkérték, hogy mondjon beszédet az emberek előtt. A beszédben őszintén szólt magáról a hallgatóság előtt. Azt mondta: „Valóban bolond ember vagyok. Ezért nincs semmi jó tanításom, amit prédikálnom kellene nektek, csak azt, amire emlékszem, és amit a Buddha mellett gyakoroltam. Ezt szeretném megosztani, hallgasátok meg.” Ezek után lassan, gyengéd hangon szavalni kezdett: „Söpörj szennyeződést, tiszta szennyeződést!” „Söpörj szennyeződést, tiszta szennyeződést!” A tanítványokat nagyon lenyűgözte hangjában a mély együttérzés, és bocsánatot kértek tőle. Rövid beszédét taps zárta.

Cudapanthaka egész életében megtartotta a takarítás tanítását, és fizikailag és lelkileg is megtartotta takarítás gyakorlatát mások számára. Az életét annak szentelte, hogy megtisztítsa az elméjét. Bár bolond ember volt, aki még a nevét sem tudta megjegyezni, végül elérte az engedelmes elme magasztos útját. Még ma is, 2500 év után is bátorít bennünket ez a történet.

A takarítás puszta takarítás, de a takarítás sok tanítást hoz nekünk. Mesterem mindig tanított nekem a takarításról: „A takarítás megtisztítja a templomot, de az elmédet is megtisztítja. Amikor letörlöd a szennyeződést, arra kell gondolnod, hogy az elmédről is letörölöd a szennyeződést.” „A seprű bárhol seper és takarít; a padlón, lépcsőn, a kertben, de a seprű nem tudja megtisztítani önmagát. A seprűnek másokra van szüksége a tisztításához. Ugyanígy mi, emberek, nem tudjuk megtisztítani saját elménket csak önmagunktól. Olyan társaságra van szükségünk, amely úgy segít megtisztítani az elménket, ahogy mi is segítünk mások elméjének tisztításában.”

„A törlőkendő megtisztítja a padlót, és felszívja a szőnyegre kiömlött folyadékot. Amíg a kendő tisztít, fokozatosan piszkos lesz és elöregszik, de a kendő soha nem panaszkodik. Ez megmutatja nekünk a Lótusz Szútra ideáját: az úton lévő ember sok másik embert tud segíteni és támogatni, hogy boldoggá tegye őket. Nem kérkedik, nem büszkélkedik, nem arrogáns és nem akar semmit cserébe, de mindig mosolyog. Ez a bódhiszattva útja.”

Az elme megtisztításával kapcsolatban Nichiren Shonin ezt mondta egyik írásában: „A zaklatott elme olyan, mint egy meg nem tisztított tükör. Azonban, ha jól megtisztítjuk, a tükör drágakő tükör lehet, hogy tükrözze az igazságot. Legyen szilárd hited, és halogatás nélkül tisztítsd meg reggel és este a tükröt. Hogyan kell tisztítani a tükröt? Csak énekeld a „Namu Myoho Renge Kyo”-t. Az Odaimoku éneklése megtisztítja az elmédet. A bepárásodott tükröt meg lehet tisztítani, de a párás elmét nem tudjuk, és azt sem tudjuk, hogyan kezdjünk hozzá. Minden nap könnyen elhomályosulhat az elménk. Ezért meg kell tisztítanunk. Megtisztíthatjuk elménket egyszerűen az Odaimoku éneklésével.

Ahogy megszokjuk a takarítást, hajlamosak vagyunk ellustulni. Ha azonban az elme tisztításával párhuzamosan takarítod ki a házat, akkor nem tudsz mást tenni, mint ténylegesen alaposan megtisztítani mindkettőt. A Namu Myoho Renge Kyo ritmusával nemcsak a házadat, hanem az elmédet is megtisztíthatod. A fizikai és szellemi takarítás révén könnyed és élénk leszel. 

Hogyan kell énekelni az Odaimokut?

Először is énekeljük helyesen Odaimokut: „Namu Myōhō Renge Kyō”. Vannak, akik azt éneklik, hogy „Nam Myoho”, de Nichiren Shu hagyományosan „Namu Myohō”-t ejt. Japán egyes régióiban úgy hangzik, mint „Nam Myōhō” a vidéki akcentus miatt. A Nichiren Shu buddhistáknak azonban mindig „Namu Myōhō”-ként kell kiejteni.

Nyisd szélesre a szádat a helyes kiejtés érdekében, és énekelj olyan hangosan, ahogy a körülmények megengedik. Az Odaimokut alapvetően lassan és kényelmesen kell énekelni. Lassíts addig, amíg nem tudod pontosan kiejteni. Figyelj, nehogy idegesen és gyorsan kántáld az Odaimokut.

Napi istentiszteleteink során általában a következő sorrend szerint énekelünk: Invokáció, versek a szútra megnyitásához, Hoben-pon, Jigage, Nichiren Shonin írásai, Hotoge, Odaimoku, imádság és a négy nagy fogadalom. Ha főleg Odaimokut szeretnél énekelni, énekelheted így: Invokáció, Odaimoku, Nichiren Shonin írásai, Imádság és négy nagy fogadalom. Ez Nichiren Shonin tanítása erről:

„A napi gyakorlatot illetően a Lótusz Szútra Daimokuját kell énekelni: „Namu Myōhō Renge Kyō”. Ha lehetséges, a Lótusz Szútra egy-egy versét is fel lehet olvasni. Kiegészítő gyakorlatként elmondhatunk egy imát Śākyamuni Buddhához, a buddhákhoz az univerzumban, különféle bódhiszattvákhoz, a mennyei királyokhoz, sárkányistenekhez, a buddhizmust védő nyolcféle istenhez és félistenhez. Ahogy jól esik. Mivel ma sok tudatlan ember van, a „3000 létezés egy gondolatban” doktrínát kezdettől fogva nehéz lehet idézni. Mindazonáltal azokat, akik ezt is szeretnék tanulni, kezdettől fogva erre is kell ösztönözni.” (Shō Hokke Daimoku-Shō)

Bármikor és bárhol énekelheted az Odaimokut: boldogan, örömmel, szomorúan, fájdalmasan, a házadban, az irodában, az iskolában vagy az utcán, az autóban, buszon, vonaton, a helyzetnek megfelelően csendesen vagy hangosan. Az Odaimoku éneklése a Lótusz Szútra fenntartásának fő gyakorlata. Buddha legfőbb tanítása, a Lótusz Szútra az élet energiaforrása minden buddha, minden bódhiszattva és különféle istenek és istenségek számára. Mi is elnyerhetjük a Buddha érdemeit a Lótusz Szútra támogatásával.