Hogyan váljunk bódhiszattvává?

Kanse Capon Shonin

Sokan vannak, akik érdeklődnek a buddhizmus iránt, sok könyvet olvastak, és néha sokkal nagyobb gyűjteményük van, mint a mi templomi könyvtárunk. Ez azonban tényleg azt jelenti, hogy ők buddhisták? Talán… de nem feltétlenül. Ha igen, akkor mikor válik valaki az egyszerű buddhista érdeklődőből buddhistává? Az első lépés az, hogy elkezdjük keresni az igazságot. Ezután találkozunk a buddhista tanításokkal és gyakorlattal. Néha először könyveken keresztül, néha egy buddhistával beszélgetve, néha pedig csak a buddhista életmód megfigyelésével. Aztán kipróbáljuk a buddhista gyakorlatot, és megtapasztaljuk az örömöt és békét, amit hoz, és megfigyeljük, hogyan gazdagítja az életünket. Ezen a ponton kialakul bennünk némi hit a buddhizmusban, mint olyan tanításban, amelynek van értelme, és amely pozitív hatással lehet az életünkre – a buddhizmus Három Kincsére, mint menedékforrásra tekintünk. 

A „buddhista” standard definíciója szerint az, aki menedéket talált a Három Drágaságban vagy Ékességben. Ezek a Buddha, a Dharma és a Szangha. Egyszerűen fogalmazva ez azt jelenti, hogy Buddhára, mint olyan valakire, aki előttünk érte el a megvilágosodást, mint útmutatóra tekintünk, aki segíthet minket a saját utunkon; tanításait, a Dharmát, a legjobb útmutatásnak tekintjük, amely segíthet minket; és tiszteljük a hívők közösségét, a Szanghát. A Három Drágasághoz való ilyen hozzáálláshoz természetes módon jutunk el, majd részt veszünk egy különleges Menedék-szertartáson, hogy hivatalosan is buddhistává váljunk. Ez a buddhizmus minden iskolájában megtörténik. 

Ez a buddhista hit és gyakorlat útjának kezdete. Gondoljatok vissza a saját utatokra – nem ezeket az alapvető lépéseket követtétek az elején? Meg kell őriznünk a Három Drágaságba vetett hitünket, mert ez a hit a gyakorlás és a tanulás motorja. A gyakorlással és a tanulással bölcsességet és együttérzést fejleszthetünk, és végül a jövőben elérhetjük a megvilágosodást. 

Ezután Mahāyāna buddhisták vagyunk, akik hiszünk a Lótusz Szútrában, megtartjuk és fenntartjuk azt. Ez azt jelenti, hogy a „Bódhiszattva ösvényen” vagyunk. Szóval, te is Bódhiszattva vagy? Mit jelent ez egyáltalán? 

Néha az emberek nagyon lazán mondják, hogy „bódhiszattva vagyok”. Vessünk azonban egy pillantást egy híres bódhiszattvára: Kannon (Guan-yin) Bódhiszattvára a Lótusz Szútra 25. fejezetéből. Ő sokféle formát képes felvenni (a 25. fejezetben 33 van felsorolva), amelyek megfelelnek a különböző lények elméjének, hogy segítsen nekik – bármilyen istenként, bármilyen Buddhaként, bármilyen királyként vagy Csakravartinként, vagy akár bármilyen mennyei őrzőként, valamint megjelenhet férfiként vagy nőként, felnőttként vagy gyermekként, emberként vagy nem-emberi lényként, hogy megtanítsa a Dharmát az érző lényeknek. Meghallja a szenvedő érző lények kiáltásait, és fáradhatatlanul dolgozik, hogy segítsen azoknak, akik az ő nevét segítségül hívják. Soha nem gondol magára, csak mások szükségleteire.  

Valójában nem sok ilyen ember van. Vannak azonban olyan emberek, akiknek az egész élete arról szól, hogy másokon segítsenek, és ez nem mesterkélt módon történik, hanem teljesen természetesen – abszolút minden, amit tesznek, természetesen azzal a céllal történik, hogy másokon segítsenek. 

Ahhoz, hogy buddhisták legyünk, menedéket kell vennünk a Három Drágaságban. Ahhoz, hogy bódhiszattvává váljunk, van egy további követelmény: Bodhicitta. 

A bódhi (vagy japánul 菩提 Bodai) megvilágosodást jelent, a citta (心 shin) pedig elmét. Ezért a bodhicitta fordítható „a megvilágosodás gondolatának”, vagy „a felébredésre való törekvésnek”, vagy „a megvilágosodás elméjének”. A bodhicittának azonban valójában két eleme van: 

1. A mások javára való törekvés 

2. A megvilágosodásra való törekvés. 

Más szóval, a megvilágosodás vágya nem elég. Nagy együttérzésre is szükség van.  A fenti két elem közül szerinted melyik a legfontosabb?  

A helyes válasz: Az 1.  

Egy bódhiszattva elsődleges célja, hogy mások javát szolgálja és segítsen. Ha ez lenne a szándékod, hogyan tudnád megvalósítani? Valójában sokféleképpen – lehetnél orvos, tanár, tűzoltó, tudós stb. De buddhista szemszögből nézve, még tovább menve, a megvilágosodottá válás a leghatékonyabb módja az emberek segítésének. Hogy miért? Mert egy Buddha vagy megvilágosodott ember rendelkezik a legjobb tulajdonságokkal, és megvalósította elméje legteljesebb potenciálját. Különösen ismerik az emberek elméjét, ami azt jelenti, hogy a leghatékonyabb segítséget, tanácsot tudják adni, és a leghatékonyabb módon tudják vezetni az embereket. Ezért a 2. pont, a megvilágosodásra való törekvés egyszerűen az 1. pont elérésének módszere.  

A két elem teljesülésének sorrendje a következő: Először: Megvilágosodottá válni -> Másodszor: Képesnek lenni arra, hogy másoknak a legtöbbet segítsünk. 

De nagyon fontos megjegyezni, hogy a törekvés sorrendje ellentétes, és annak is kell lennie: 

Először is: Kívánság, hogy mások javát szolgálja -> Második: Kívánság, hogy megvilágosodjon. 

Kérlek, gondold át ezt alaposan! Egyetértesz?  

Ezen akkor kezdtem el gondolkodni, amikor a japán Chiba prefektúrában lévő Seichōji templomban jártam, amikor először lettem Shami. 

Itt Londonban elvégeztem a szertartást, hogy „elhagyjam az otthonom” a mesteremmel, ami az a szertartás, amikor leborotváljuk a fejünket, felvesszük a köntöst, és új nevet kapunk a mesterünktől. Aztán elmentem vele Japán déli részén lévő Enkyoji templomába, ahol a szülőhelyén, az Enkyoji templomban gyakoroltam. A következő évben elmentem a Seichōji-ba, hogy hivatalosan is bejegyeztessem magam sámiként a „Docho” nevű szertartáson. A fő szertartás előtt az összes kezdő papot (sámit) bevezették abba a terembe, ahol Kokuzo Bódhiszattva szentélye található. Nichiren Shonin e szobor előtt tett fogadalmat, hogy ő lesz Japán legbölcsebb embere. A szobor előtt gyakoroltam, hogy mit kívánok, és követni akartam a példáját, és azt terveztem, hogy megfogadom, hogy „az Egyesült Királyság legbölcsebb embere” leszek. Mindent begyakoroltam. Amikor azonban odaértem, rájöttem, mennyire éretlen vagyok! Hiányzott belőlem az az alap, ami Nichiren Shoninnak megvolt: az együttérzés. 

Abban a pillanatban elhatároztam, hogy megváltoztatom azt, amit kívánok. Rájöttem, hogy az együttérzésnek kell az első helyen állnia. Még az együttérzés alapjai is hiányoztak belőlem, ezért megfogadtam, hogy fejlesztem az együttérzésemet, hogy bármilyen bölcsességre támaszkodhassak a jövőben… persze még mindig dolgozom rajta. 

A mások megbecsülésének, kedvesnek tartásának és a javukra való törekvésnek a minősége valójában nagyon nehéz. Amikor emberekkel találkozunk, alapvetően három kategóriába soroljuk őket: kedvelem, nem kedvelem, nem érdekel. Egy bódhiszattva azonban mindenkinek egyformán jót akar tenni. Mindenkihez közel érzi magát, és még az idegeneket is kedvesnek tartja. 

Azt is mondják, hogy a Bodhicitta könnyen keletkezik, de nehéz fenntartani. Néha „ihletet kapunk”, és pillanatnyilag megvan bennünk a Bodhicitta, de sok gyakorlásra van szükség ahhoz, hogy megtartsuk. Folyamatosan művelnünk kell. Ez annyira fontos, hogy Tiantai mester „Nagy koncentráció és belátás” (Maka Shikan) című művének legelső fejezete „A megvilágosodás gondolatának felébresztése” címet viseli, és Śāntideva „Útmutató a bodhiszattva életmódhoz” című művének első fejezete pedig „A Bodhicitta előnyei”. Mindkettő azt állítja, hogy a szándék a legfontosabb. A mások javára való helyes szándék nélkül nem számít, hogy mennyit tanulsz, milyen jól kántálsz vagy milyen jól koncentrálsz a meditációban. Önzetlen szándékot kell kifejlesztened. 

Még ha valaki kívülről buddhistának is tűnik, e szándék nélkül nehéz azt mondani, hogy ő egy szilárdan megalapozott bódhiszattva.  

Hogyan kellene művelnünk ezt a „megvilágosodás elméjét”, amely magában foglalja a mások javára való törekvést? Ehhez minden nap recitálnunk kell a Bódhiszattva Négy Nagy Fogadalmát:  

„Az érző lények számtalanok: Megfogadom, hogy mindannyiukat megmentem. 

A káprázatok világa kimeríthetetlen: Megfogadom, hogy mindet kioltom. 

Buddha tanításai mérhetetlenek: Megfogadom, hogy mindet megismerem. 

Buddha útja felülmúlhatatlan: Megfogadom, hogy elérem a Magasztos Ösvényt.” 

Először is kifejezzük azt a kívánságunkat, hogy segítsünk másokon és megszüntessük szenvedésüket. Ahhoz, hogy ezt megtehessük, fogadalmat teszünk, hogy a buddhizmus segítségével fejlesszük magunkat, és megismerjük Buddha tanításait, hogy rendelkezzünk az eszközökkel, amelyekkel másoknak segíthetünk. 

Végül megfogadjuk, hogy nem adjuk fel, és hogy addig folytatjuk, amíg el nem érjük a megvilágosodást, mert akkor leszünk a leghasznosabbak. Kezdetben talán nincs ilyen erős szándékod, de kérlek, kántáld a „Namu Myoho Renge Kyo”-t, hogy megkapd Buddha együttérzését, és recitáld a Négy Nagy Fogadalmat minden nap. Amikor el akarunk aludni, le kell feküdnünk az ágyba, felvenni az „alvó testtartást”, és becsukni a szemünket; ekkor elalszunk. Elménk követi cselekedeteinket. Ugyanígy van ez a buddhista gyakorlatunkkal is.