Sem az alapító, sem az utolsó levél a fán

Kanse Capon Shonin

A „Rikkyo Kaishu” – a Nichiren Shu alapításának évfordulója alkalmából.

Miután sok éven át tanult Japán különböző templomaiban, legtöbbet a Hiei hegyen, Nichiren Shonin meggyőződött arról, hogy a Lótusz Szútra a Buddha tanításainak lényege, amely feltárja az igazi elmét és a megvilágosodást.

A Lótusz Szútra azt tanítja, hogy a Tiszta Föld az a hely, ahol élünk, azaz itt van. Azt mondja, hogy amikor az emberek megújítják szívüket, és elhagyják a szívükben lévő szennyeződéseket, a Tiszta Föld megvalósul ebben a látszólag piszkos világban. Megértette, hogy e világ szenvedései a helytelen elme és a helytelen tanítások megnyilvánulásai, és hogy ha mindenki visszanyeri elméjét és megszabadul mentális szenvedéseitől, a világ békés és nyugodt lesz.

Annak érdekében, hogy terjessze a Lótusz Szútra tanítását, hogy ezt a békét és nyugalmat hozza el, lejött a Hiei hegyről, és elutazott a szülőhelye templomába, hogy ott kezdje meg a munkát. Hogy miért ott? Természetesen azért, hogy buddhistaként mindenki szenvedését egyformán enyhíteni tudja – ez a buddhizmusban „nyugodtság” néven ismert tulajdonság. Azonban nem lehet mindenkit egyszerre megmenteni, ezért természetes, hogy a tanításokat ott terjesztjük, ahol van kapcsolatunk. Ezen kívül Nichiren Shonin szerette volna meghálálni szülei és mestere kedvességét azzal, hogy megosztja velük, amit felismert.

Miután visszautazott abba a Seichōji templomba, ahol felszentelték, 1253. április 28-án reggel, Nichiren Shonin 32 éves korában felmászott a Kiyosumi hegy „Asahigamori” nevű dombjának tetejére, és a Csendes-óceán felett felkelő nap felé fordulva tízszer elkántálta a „Namu Myoho Renge Kyo” szent címet, megfogadva, hogy a Lótusz Szútrával megment minden érző lényt. Aznap rengeteg ember gyűlt össze a templomban, hogy meghallgassa a prédikációját.

Ettől kezdve Nichiren Shonin a Lótusz Szútra és az Odaimoku tanításának terjesztésére szentelte életét, és az a nap lett a Nichiren Shu (a Nichiren Hagyomány) születésének napja.

Nichiren Shonin és tanításai egyik nagyon különös része, hogy nincs egyetlen olyan mű sem, amelyet „főművének” lehetne tekinteni. Számos műve maradt fenn a mai napig, és van öt, amelyet az „Öt fő írása” néven ismerünk.

Ezek a leghosszabb írásai közé tartoznak, és nagyon fontosak. Egyesek szerint a „Kanjin Honzon-sho” a legfontosabb, vagy a „Rissho Ankoku-ron” a legfontosabb, de még ezek is csak tanításának egy részét tartalmazzák. Ugyanez vonatkozik a Kaimoku-shóra és a többi fő írásra. Egyetlen egy elolvasása nem elég ahhoz, hogy megértsük tanításának lényegét.

Továbbá, ha valóban meg akarod ismerni Nichiren Shonint, mint személyt, a gondolkodását és a tanításait, ahhoz még az “Öt Fő Írás” elolvasása sem elég. Az „Öt fő írás” elnevezés azt a hamis benyomást keltheti bennünk, hogy ha csak ezt az ötöt olvasom el, akkor megértem Nichiren Shonin tanításait, de valójában rövidebb írásai is felbecsülhetetlen értékűek.

Ez egy kicsit zavaró azok számára, akik szeretnék megérteni a tanításait, ezért ez egy gyenge pontnak tűnik az írásaival kapcsolatban. Valójában azonban ez egy csodálatos és nagyszerű dolgot tár fel róla, miszerint soha nem gondolt arra, hogy saját buddhista iskolát alapítson.

Ezért nem készített egyetlen olyan művet sem, amely segítségével teljes egészében megérthetnénk a tanításait, és ami egy új iskola alapját képezhetné.

Nichiren Shonin életcélja csupán a Buddha szándékának tisztázása volt. Nem volt más elképzelése, minthogy fel akarta eleveníteni a Buddha tanításait és terjeszteni a Lótusz Szútrát. Nem egy új iskola létrehozására törekedett. Nem érdekelte a hatalom, a presztízs vagy a pozíció. Ez valóban gondolkodásának egy nagyon különleges aspektusa.

Ezért egyik írásában, a Myōmitsu Shōnin Goshōsoku-ban azt írta,

„Én (Nichiren) nem vagyok egyik iskola alapítója sem, sem az utolsó levél [az ágon]”.

(「日蓮は何の宗の元祖にもあらず、又末葉にもあらず。」STN2, 1165. o.)

Bár nem ez volt a szándéka, valójában Nichiren Shonin tanításai és a Lótusz Szútra egyedülálló gyakorlata hatalmas örökséget hagyott maga után, amely azóta is öröklődik generációról generációra, és sok embert inspirál. Az ettől az időtől kezdve a mai napig leszármazott vonalakat együttesen „Nichiren Shū” (A Nichiren Iskola), „Hokke Shū” (A Lótusz Iskola) vagy „Nichiren-Hokke Shū” (A Nichiren Lótusz Iskola) névvel illetik hogy megkülönböztessék a Tendai Iskolától, amely a buddhizmus egy másik olyan vonulata Japánban, amelyben a Lótusz Szútra központi helyet foglal el.

Ezért ünnepeljük április 28-án a Nichiren Iskola megalapításának évfordulóját, és kifejezzük elismerésünket és örömünket Nichiren Shonin tanításai és a „Namu Myoho Renge Kyo” kántálásának gyakorlata iránt.