Védd az elmédet a fertőzésektől!

Kanse Capon Shonin

Mint ahogy tudjátok, alapítónk, Nichiren Shonin sok támadást és üldözést szenvedett el egész életében a Lótusz Szútra terjesztése miatt. Kritizálták, sértegették, nevetségessé tették, megfenyegették, fizikailag bántalmazták, száműzték, merényleteket követtek el ellene, és hamis vádakkal illették a kormányzat részéről. Ezen üldöztetések némelyikét leírta egyik levelében, a Shōnin Gonan Ji-ben, amely 1279-benszületett.

          „Az elmúlt 27 évben én, Nichiren, sok üldöztetéssel találkoztam. Kōchō első évének (1261) ötödik hónapjának tizenkettedik napján Izu tartományba száműztek, Bun’ei első évének (1264) tizenegyedik hónapjának tizenegyedik napján a homlokomon megsérültem, bal kezemet pedig eltörték, Bun’ei nyolcadik évének (1271) kilencedik hónapjának tizenkettedik napján kivégzőhelyre vittek, végül pedig Sado tartományba száműztek.  Ezenkívül számos tanítványomat megölték, megsebesítették, kiutasították vagy pénzbírsággal sújtották. Nem tudom, hogy az én nehézségeim elérik vagy meghaladják-e a buddhák nehézségeit, de Nāgārjuna, Vasubandhu, T’ien-t’ai és Dengyō nehézségei nem hasonlíthatók az enyémekhez.”

(WNS-5, 118. o.)

Amikor Nichiren Shonin különböző üldöztetései jutnak eszembe, gyakran elgondolkodom: „Vajon dühös volt?… Végül is ő is ember volt”. Figyelemre méltó, hogy az ellene indított összes intézkedés dacára mindig arra kérte a tanítványait, hogy mutassanak tiszteletet, és mindig tartsák fenn a megfelelő viselkedést.

Amikor Nichiren Shoninhoz hasonlítjuk magunkat, azt gondolhatjuk: „Nichiren Shonin szerzetes volt, és nagyszerű buddhista mester. Ő biztosan soha nem volt dühös. Én viszont gyakran frusztrált, ingerült vagyok, és néha elveszítem a türelmemet”. Talán néha felemeled a hangodat, amikor dühös vagy, vagy akár fizikai verekedésbe is keveredtél valakivel a múltban.

Valójában ez nem szokatlan – a düh az emberi lét természetes velejárója. Amikor nehéz helyzetekkel szembesülünk, és úgy érezzük, hogy sebezhetőek vagyunk, gyakran ösztönösen dühvel reagálunk, mint védekező mechanizmussal. Ez talán azért van, mert így fejlődtünk ki a történelem során. A haragban van egy bizonyos erő vagy energia. A düh állapotában több energiánk van arra, hogy megváltoztassuk a kevésbé ideális helyzeteket, amelyekbe enélkül egyszerűen beletörődnénk. A legtöbb ember tudja ezt, és azzal indokolja a haragját, hogy ha bizonyos helyzetekben nem reagálunk haraggal, akkor az lehetővé tenné, hogy az emberek átgázoljanak rajtunk. Azonban óvatosnak kell lennünk a haragunkkal, mert amikor dühösek vagyunk, az komoly a lehetőség arra, hogy olyan dolgokat tesgyünk és mondjunk, amelyeket később megbánunk.

Fontos, hogy képesek legyünk kontrollálni a haragunkat, mert a haraggal az egyik probléma az, hogy amikor a hatása alatt állunk, nem tudunk tisztán, racionálisan vagy logikusan gondolkodni. Nem vetted még észre, hogy még a szavakat is nehéz kimondani, amikor nagyon dühös vagy? Ezért amikor a harag szabad utat kap, túlságosan könnyen elveszítjük a kontrollt, kegyetlenül beszélünk, és talán még fizikailag is bántjuk azokat, akiket szeretünk. A modern tudománynak köszönhetően tudjuk, hogy amikor dühösek vagyunk, az agyunk egy „amygdala” nevű része veszi át az irányítást, és agyunknak az a része, ahol az ésszerű feldolgozás zajlik, teljesen háttérbe kerül. Ezt nevezzük „amigdala eltérítésnek”.

A harag e tulajdonsága miatt a Buddha a haragot az elme mérgének nevezte – olyasvalaminek, ami romboló hatással bír. Csak ha elménk nyugodt, akkor tudunk bölcsen reagálni bármilyen igazságtalanságra vagy rossz cselekedetre, amelyet mások (vagy mi magunk) okoztak. A buddhizmus ezért figyelmeztet bennünket a harag veszélyeire, és az egyik ok, amiért gyakoroljuk a buddhizmust, az az, hogy képesek legyünk uralkodni rajta.

A két Ikegami testvérnek írt Kyōdai-shō nevű levelében Nichiren Shonin idézi a Hat Pāramitā Szútrát, amely így szól:

„Légy az elméd uralkodója, ne tedd az elmédet a saját uralkodóddá.” (WNS-6, 84. o.)

A Buddha azt mondta, hogy három fő mentális állapot van, amelyek romboló hatással vannak elménkre: ez a “Három Méreg”. Ezek a harag mérge, a kapzsiság mérge és a káprázat mérge. Amikor ezek az állapotok kialakulnak, mentális gyötrelmet és nyomorúságot okoznak, és egészségtelen cselekvéshez vezetnek. Ha a mai világot nézzük, láthatjuk, hogy az emberek rendszeresen ezeken az elmeállapotokon alapuló cselekedeteket hajtanak végre. Különösen tudatában kell lennünk mások haragjának vagy gyűlöletének, mert ahogy a Buddha mondta, a gyűlölet gyűlöletet szül. Más szóval, könnyen dühössé vagy gyűlölettel teltté válhatunk valaki más haragjára válaszul, mert ugyanolyan harag-elme van bennünk, mint másokban. Ezért nagyon óvatosnak kell lennünk, hogy ne találkozzunk az ő dühös elméjükkel, vagyis a saját elménk dühös részével. Ha ezt tesszük, akkor a haragjukat nem kívánt ajándékként fogjuk megkapni. Megfertőződünk.

Az egyetlen módja annak, hogy ellensúlyozzuk és megvédjük elménket a beáramló haragtól, hogy alkalmazzuk annak ellenszerét, vagy ellentétét: az együttérzést. Ezért buddhistaként mindig meg kell próbálnunk ápolni az együttérzésünket. Szándékosan imádkoznunk kell másokért, boldogságot és örömet kívánni az embereknek. Ha ezt tesszük, biztos, hogy fokozatosan javulni fog a jellemünk. Azt mondják, hogy a Lótusz Szútra segítségével természetesen könnyebben válunk együttérzővé, mert ez egyike a Buddha számos tulajdonságának, amelyet a gyakorlásunk révén megöröklünk.

Nichiren Shonin ezt mondta a Kanjin Honzon-shō-ban:

„Azok számára, akik képtelenek megérteni a “3000 létezés egy gondolatban” nevű tételt, Śākyamuni Buddha ezt az ékkövet a Myō, Hō, Ren, Ge és Kyō öt írásjegyével csomagolja be, és a nyakukba akasztja a Degeneráció Utolsó Korszakában”

(WNS-2, 164. o.)

Ez azt jelenti, hogy még ha nagyon nehéz is megértenünk a Buddha megvilágosodását, elérhetjük a buddhaságot, mert a nyakunkban lóg az Odaimoku orvossága.

Azzal, hogy az Odaimoku segítségével fenntartjuk a Lótusz Szútrát, annak is a lényegét, a Buddha összes tanításának a lényegét is megtartjuk elménkben. A Namu Myōhō Renge Kyō kántálásával és azzal, hogy elménket hittel a Lótusz Szútra Honmon szakaszára (második fele) összpontosítjuk (amely feltárja, hogy Buddha mindenben és mindenkiben létezik és mindig is létezni fog), eljuthatunk oda, hogy Buddha világát az elménkben megfigyeljük. Ez a buddhaság világának egyetemességére való összpontosítás, amit a Lótusz Szútra taint. Ez elvezethet minket ahhoz, hogy képesek legyünk megfigyelni saját elménket, és különösen megfigyelni benne a buddhaság világát. Innen kiindulva meglátjuk a buddhaság világát mások elméjében is.

Ahelyett, hogy a gondolatainkat elemeznénk, az Odaimoku gyakorlásán keresztül a Lótusz Szútrába vetjük a hitünket. A saját gondolatainkat elemezve, ha nagyon gyakorlott meditálók vagyunk, akkor eljuthatunk a Buddha megvilágosodásához. A Lótusz Szútrába vetett hitünknek a gyakorlással, vagy erőfeszítéssel való kifejezése által, a Namu Myōhō Renge Kyōn keresztül kapcsolódhatunk Buddha erejéhez és megvilágosodásához. Az elme e horgonyával a Lótusz Szútrában feltárt Buddha elméje lesz a referenciapont és mérce, amelyhez mérhetjük spirituális fejlődésünket.

Talán nehéz megérteni, de a hitünk összeköt minket Buddha elméjével. Ez nagyon titokzatos és csodálatos. Azt mondhatjuk, hogy olyan, mint egy kisgyermek, aki hisz vagy bízik az édesanyjában. A gyermek bizalma miatt az anya szavai és cselekedetei hatalmas hatással vannak rá. Ugyanígy a Buddhába vetett hitünk és bizalmunk is összeköt minket vele, és ezzel a hittel a Buddha tanításának ereje megnyilvánul és hat ránk.

A Buddha mindenben ott van. Ez a Lótusz Szútra lényege. Ha ezt érezzük vagy megízleljük, akkor természetes módon csökkentjük a haragunkat, így növekszik az együttérzés, a türelem, a nagylelkűség, a bölcsesség és a megvilágosodás összes többi erénye.

A „ze kō rō yaku 是好良藥” szavak a Lótusz Szútra XVI. fejezetében szerepelnek (Murano, 244. o.). Ez azt jelenti, hogy a szútra jó gyógyszer. Akárcsak egy gyógyszer esetén, amikor bevesszük, nem kell ismernünk a benne lévő kémiai vegyületek részleteit ahhoz, hogy hatásos legyen. Attól még meg fog gyógyítani minket. Ez a Lótusz Szútra természete.

Amikor orvoshoz megyünk, a betegségtől függően kaphatunk gyógyszert kapszula, tabletta, vízben feloldott por vagy injekció, vagy akár a bőrre kenhető krém formájában.

A Buddha olyan számunkra, mint egy orvos, és a betegségünk a három méreg – a kapzsiság, a harag és a téves nézetek – bevételéből ered. Buddha felírta nekünk a Lótusz Szútra gyógyszerét, és Nichiren Shonin azt tanácsolta, hogy ezt az Odaimoku, Namu Myōhō Renge Kyō formájában vegyük be, amely a szútra lényegét közvetíti számunkra.

Amikor megbetegszünk, elmegyünk az orvoshoz, és felírnak nekünk valamilyen gyógyszert, amihez mindig járnak utasítások, hogy mikor kell bevenni, és talán még ajánlásokat is adnak az étrendünkre és a testmozgásra vonatkozóan. Ez egyszerűnek tűnik, mégis gyakran sokan nem szedik be a gyógyszert, túl hamar abbahagyják a szedését, vagy nem követik az életmódváltásra, például az étrend megváltoztatására vonatkozó tanácsokat, és így a kezelés nem lesz olyan hatékony. Az egyszerű dolgok elvégzése néha rendkívül nehéz. Ugyanez a helyzet a Lótusz Szútrával is. Próbáld meg rendszeresen, minden nap kántálni az Odaimokut, és növeld együttérző életmódodat.

Ha ezt tesszük, a harag-szellemünk át fog változni az együttérzés erős antitestévé, és nem fog megfertőzni bennünket mások haragja. Buddha-természetünk természetes immunitása fog felszínre törni elménkből.